A Gaja-patak völgyének keleti oldalán 9 halomsír állt, amely Kr. e. 650-550 táján itt élt népcsoport vezetőinek temetője volt A koravaskórnak nevezett a halottakat elégették, és hamvaikat kisebb-nagyobb edényekben, vagy elszórtan helyezték a földbe. Sírjukba kerültek a máglyán viselt ruhadíszek (tűk, övek), a férfiak fegyverei, szerszámai és a halotti lakoma maradványai. Az előkelő halottak sírjai fölé halmot is emeltek. A 9 halmot az elmúlt évszázadban feldúlták , kirabolták, mindössze kettő maradt sértetlen. Ezeket régészeti ásatással a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és Magyar Nemzeti Múzeum régészei 1983-1987 között feltárták. Az első halomsírt a koravas-kórban itt élt népcsoport egyik vezetőjének emelték: ácsolt tölgyfa deszkából készült sírja köré gerendaház formájú építményt emeltek, majd kövekkel, végül földel leborították. Az előkelő férfi sírjába nagy edényeket, fegyvereit (kard,Balták), lószerszámot, valamint a halotti lakoma maradványait helyezték. Az egyik kisebb urnában női hamvak voltak, bronz tűpárral. A sír maradványai a Szent István Király Múzeum régészeti kiállításán láthatók (Székesfehérvár, Fő utca 6.). A temető jelentőségét az a rendkívüli körülmény adja, amely klimatikus viszonyaink között egyedülálló jelenség, ugyanis az 1. számú sír teljes faszerkezete fennmaradt, és és ennek védelme alatt a nagyszámú régészeti lelet feltárható volt. A nem bolygatott negyedik, érintetlenül maradt kis halom eltért a többi nagyméretű halomtól: ez volt az egyetlen, amelyben nem volt faszerkezet, kizárólag kőből emelték, majd földel borították. Női halottat temettek ide, akinek hatalmas máglyája lehetett. Erre a régészek az égett, hamus edénytöredékekkel borított folt alapján következtettek. Több fazekat, csészét, fedőt találtak a sír földjére szórt hamvak mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése